ezt a sorozatot láttam az Iditarodról a tévében
nem voltam elragadtatva tőle. Sőt, kifejezetten ellenérzésekkel néztem, mert a verseny filozófiáját meg sem kísérelték megérteni, megértetni. Amikorra a sorozattal találkoztam, már két versenyt végig követtem a neten, és nem volt nehéz felfedezni, hogy néhol butaságokat mondanak.
Például ott, ahol azt mondják, hogy soha nem látták az ebek a hajtók házát belülről. Mackey, Neff, Schnuelle, Buser több helyütt cáfolja ezt a kijelentést. Schnuelle például elmondta, hogy ő bizony még az ágyába is beengedi a vezérkutyát :)
Mackey pedig többször beszélt arról, hogy a rákból való felgyógyulását Angel nevű kutyájának IS köszönhette.

Először nekem is voltak ellenérzéseim, kételyeim a versennyel kapcsolatban.
De: különböző alaszkai fórumokat olvasva, aztán kevés angol tudásommal már beszélgetve is, kiderült, nagyon más az a mentalitás, amivel az ott élők a természethez kötődnek. Csak úgy repkednek a Mother Nature-ök a kommentekben. A régi alaszkaiak kapcsolata az állatokkal különleges. Ha bemegy egy jávorszarvas és lelegeli a tornácon a virágokat, akkor nem kergetik el, hanem rohannak a fényképezőgépért :) A Miért éppen Alaszka? sorozatban, a városban bóklászó jávorszarvas nem filmes geg, hanem tényleg úgy van. Ugyanígy vannak a medvékkel is.

Igaz, meg is eszik őket, sőt a fókát is

De térjünk vissza a kutyákhoz egy más megközelítésből!
Észak-Amerikában a tengeri halász-vadász eszkimók olyan szánhúzó kutyákat tenyésztettek ki, melyek felépítése, erős izomzata alkalmas volt a szánkók húzására. Nemcsak volt, hiszen a versenyeken kívül is használják őket szánhúzásra. Rossz hasonlattal, ők Alaszkában a lovak. Ezeket a kutyákat munkára, szellemi és fizikai igénybevételre tenyésztették ki. Északi fajta a husky, az akita inu és a csau-csau. Rendkívüli munkabírás jellemzi őket.

Alaszkában a szánhúzókutya-verseny nemzeti sport 1972 óta. A két legnagyobb az Iditarod és a Yukon Quest.
Tudom, az ezernél is több mérföld óriási távolság. Ezért vannak szigorú előírások arra, hogy a hajtók és a kutyák milyen feltételekkel indulhatnak. Teljesíteni kell meghatározott távokat az Iditarod előtt, megfelelő kondícióban kell lenni a két és négy lábú atlétáknak. A start előtt alapos orvosi vizsgálatnak vetik alá a kutyákat. (EKG, vér, vizelet vizsgálat stb. és mikrochipet is kapnak.) A verseny egész folyamán orvosok vigyáznak az ebekre. Van drogteszt (több alkalommal is, mellesleg a hajtóknak is), de a különböző állomásokon mindenütt megvizsgálják a kutyákat. Amíg egy kutya elindul az Iditarodon, vagy a Yukon Questen legalább 3000 mérföldet (4828 km) edz, vagy versenyez kisebb távokon.

Mondhatod erre, hogy ez az elmélet, de mi a gyakorlat. Az egyik fórumon "összeismerkedtem" egy már visszavonult tanárnővel (ugye mennyivel szebb, mint az, hogy nyugdíjas?) Ő is kíváncsi volt rá, milyen belülről a verseny, mennyire tartják be a szabályokat. Ez azután volt, hogy 2009-ben hat kutya vesztette életét verseny közben. Jelentkezett segítőnek a versenyre 2010-ben. Ott volt a rajtnál és a valami ok miatt a hajtók által kitett kutyákat is felügyelte, több állomáson is járt. Küldött képeket, és megerősítette, hogy a kutyákkal minden rendben volt. A hajtók is vigyáztak rájuk. Nem is volt sem tavaly, sem az idén kutyahalál az Iditarod Trailen.

Az idén, a 62 csapatból, tizennégyen feladták, legtöbbször azzal az indokkal, hogy a kutyák egészségét védték. Egy hajtót visszaléptettek, de nem a kutyák miatt, hanem, mert ő sérült meg. Igaz, tovább akart versenyezni, de a versenybizottság nem engedte.